kabboca: lomhatr
Tvol vagy - mg mindig, s mr megint -
s szemed tpll fnye nlkl
msok tekintetvel tltekezem.
Tvol vagy - mg mindig, s mr megint -
s szemed tpll fnye nlkl
msok tekintetvel tltekezem.
Jtszok a testemmel - mint hangszeren -
mosolyog a szm, hazudja: boldog vagyok.
Pedig csak bke s stt res csend
ami bennem hinyodra felel.
Mondd, hogy csnya vagyok.
gysem hiszem el,
legyztem mr magam
s a vesztes dicslt szemvel
ltom mr, s rtem:
ltnom kell Magam,
s tudni ki vagyok.
Vagy ki lehetek.
A sttbl fnyre btran tr
kis mag, csra,
mg taln nvny sem,
de Virg leszek, s des Gymlcs,
- ha akarod: bdt, lds, zamatos -
s csak n tudom majd, hogy mrgezett…
Az let lesz bennem, olyan, mi that,
eredben szguldva lkteti tested
fnyes veit, s napp ragyogva
rogysz le szelden.
Karjaimban halva ringatlak majd
s letet lmodok neked
egy csillagnak porbl,
hajad sugarbl,
brd illatbl,
s a nekem nem adott tekintetekbl.
Elzrtl a naptl
de ha elg sok vrok
rd a stt csendben
- pr lpcsfok mg -
taln adsz nekem is
egy fnyes sugarat.
|