- aszimmetrikus dal -

Sétálunk
bele az életbe,
mintha nem volna
fontos, mintha
nem is éreznénk néha,
hogy minden perccel egyre
többek leszünk
mintha nem tudnánk, hogy
minden út:
egy másik hiánya
minden döntésünk:
egy jövő lezárása
minden kis pillantás:
egy új életet hoz...

Szaladunk mint dús folyó
álmainkkal
versenyre kelve
s ha hitünk megvetjük a holnapban
a világot forgatjuk ki
biztos sarkaiból...
s vele Önmagunk

Elrohan velünk a hét,
a hónap, az év
s döbbenten érezzük, hogy a
tegnap és gyerekkor
Egy és Ugyanaz
s hogy a semmiben
csak önmagunkba kapaszkodva
táncolhatjuk végig a
lélektáncokat

S csak élünk, mintha volna
aki látja, hogy
ki vagy te,
s ki a más
s tudjuk hogy a végén sem az idő
sem te
sem a világ nem lehet
hibás
S csak Vagyunk,
létezünk,
hisz ez a dolgunk.
És talán
szeretni.
Úgy ahogy senki más.