'a boldogs�g titka v�gyakoz�s n�lk�l gy�ny�rk�dni'
(bradley)

�llok a peronon, integetek. elmegy a vonat, a ny�r, t�l j�n, h�, �s nagy hidegek. l�tom ahogy elmegy � is. ha vissza is j�n m�g, �rzem a jeget, b�r f�lledt most a ny�ri szivem; kapaszkodn�k, futn�k a vonat ut�n, k�lt�zn�k d�lre, mint a vadludak. m�gsem mozdulok, m�gsem mozdulhatok; pr�b�lom elrakni magamban a hangulatot.

(tegnap vele voltam
ma vele vagyok
holnap is vele leszek
vele alszom �s vele �bredek
csal�s n�lk�l ism�tl�d� csoda
haramadnap, �s mindegyik napon
hetednap se pihenek
ott v�gz�d�m ahol � kezd�dik
bel�lem mindig � lesz
bel�le mindig �n)

hiszen �lek, megtanulhattam, hogy mindig csak ott lehetek, ahol vagyok.
de most megtanulhatom hogy m�g ott sem lehetek igaz�n.
tudhatn�m, hiszen �lek, hogy nem lehet v�ltoztatni rajta: akkor sem, az�ta sem, �s most sem lehetek se t�bb, se kevesebb mint �nmagam.
nem csaphatom be az id�t m�g mindig, hi�ba rohanok el� unos untalan.

(kimegyek el� az �llom�sra, v�gigfutok az utc�n, a meggyf�k alatt ott a piac t�r; majdnem h�t percel hamarabb �rkezem. vagy a buszmeg�ll�, amifel� az utat le lehet v�gni, a keresztn�l. h�rom perc. naponta h�t, vagy h�rom percel t�bbet l�tom. az eb�dsz�net is fel�ldozhat�; t�z perc. ez m�r majdnem h�sz. h�sz perccel csapom be az id�t; h�sz perccel t�bb az, ami �gyis megt�rt�nne; � is v�gig j�nne a piact�rt�l a meggyf�k alatt az �llom�sra, oda �rne a buszmeg�ll�hoz is, �s az eb�dsz�net ut�n, ha v�ge a napnak, �gyis tal�lkozn�nk. h�sz perc. h�sz perccel t�bb szerelem. h�sz perccel t�bb az �letem. h�sz perccel hamarabb halok meg.)

mert ahogy megyek az utc�n, pedig megyek az utc�n, ahogy itt vagyok, pedig m�g itt vagyok, szakadatlan visszav�gyok ide.

ahogy vele vagyok, pedig �gy vagyok vele, amikor vele vagyok, pedig mindig vele vagyok, szakadatlan visszav�gyok hozz�.

most megtanulhatom, hogy semmi sem igaz�n az eny�m.
amit m�r r�gen tudhattam volna, hiszen �lek.

mert nem lehet megint az eny�m, ami az eny�m, nem lehet mindig az eny�m ez sem, mint semmi m�s. v�ratlan kalandom a ny�ri vonattal, telefonom nem fogadott h�v�sa, k�v�m mellett a megmaradt cukor, az ablakb�l csillog� sz�k�k�t, a dombon kigombolt ing, versek gy�r�d�se, egym�sba fon�d� f�lszavak, a percek tapinthat� v�ltoz�sa, k�nyvek v�zes�se, a teny�rben szunnyad� megold�s, az a cs�k, �s a m�sik cs�k, az ami nem cs�k, a szallag v�g�n sisterg� cs�nd, a halkan f�lre �ll� m�lt, � az �lland�sult jelenid�m, �s a felriadt �jszak�kon nyakamba cs�p�g� id�...

sose k�nzott jobban a v�gy ut�na, mint most, hogy az eny�m. mert nem lesz t�bbet az eny�m soha.

�res pogy�sszal j�ttem ide, k�nnyed�n, �s most verejt�kezve cipelem �ppoly �res pogy�szomat.

mit vettek el t�lem, hiszen nem is volt semmim?
m�rt f�lek, hiszen nem b�nthat senki?
mi v�ltozott, mikor nem is v�ltozik semmi?

(�llok a t�k�r el�tt, szell� eml�kekkel, illat �lmokkal; �rzem ahogy kilibbennek bel�lem, �s azt is, ahogy belibbennek, �s bet�ltik a bennem l�v� �rt. nyitott ablak vagyok, tiszta �veg, bennem �tfolyik az �let k�k �ce�nja)

megint szeg�nyebb lettem azzal, amivel mindig szeg�nyebbek lesz�nk, hiszen �l�nk: az id�vel. csak az id�t sz�n�ltig t�lt�tt semmivel, a v�gyaimmal lettem �jra gazdagabb.

�llok a peronon integetek. elmegy a ny�r, t�l j�n majd, �s nagy hidegek. szeg�nyedek vele is, gazdagodok vele is. g�rcs�sen �ssze szor�tott tenyeremet sz�tnyitom; �s zuhanok, tudom, amilyen magasra vitt olyan m�lyre, bele a porba, vissza, oda ahol m�g sosem voltam.

el�tte is �gy volt, megtanulhattam volna m�r, hiszen �lek. vele is m�sk�pp lesz, tudhatn�m, hiszen �lek.

mosolyomban bujk�l a szerelem; mozdulataimban m�g ott a f�lelem; a lelt�r nem lehet k�sz soha, csat�zok, de nem nyerhetek, nem bukhatok el, n�zem ahogy mennek a semmibe a s�nek:

hiszen itt sem tehettem m�st csak �ltem.