elfelejtett színekkel festenek
minket a fák közé
és olykor csillagok hullanak a
gesztenyék közé

tengerfelhők sírnak együtt velünk
pocsolyák születnek amerre megyünk

a madarak is kézenfogva járnak
helyettünk vágnak neki a világnak

az égen már délelőtt is
délutáni fényfüggönyök
beszélgetések közé bújt
téli csönd-rögök

a park letette szőnyegét a betonra
levelek közt találunk a régi útra
alig látjuk így egymásba bújva
hogy itt van az ősz itt van újra