valami kép
(manuellaversek)

vedd kezedbe óriás ónodat
és rajzolj meg engem
ahogy itt vagyok a papírra hajolva
ide írlak téged
betűről betűre a sorok közé
mert hát máshoz nem értek
de mégis valahogy veled lehessek

rajzolj meg hát engem
véss be valami más anyagba
a kezed nyomán én körvonalazódjak
én legyek a kép
hogy valahol végre otthon legyek már

vedd kezedbe óriás ónodat
s rajzold meg a gyerekkoromat
a mesébe hajló kinyíló világot
a bennem élő felnőtt játékot
rajzold meg úgy ahogy volt
csak pár könnyet színezz ki jobban
első könnyek - gyermeki könnyek
most már nagyon sokat érnének
rejsd a tenyeredbe őket

vedd kezedbe óriás ónodat
és rajzold meg az első gondokat
a körém gyűlő kérdéseket
s feléjük az első lépéseket
a hibát a tévedést
a görcsök közt a pici rést
hogy mindig lesz tovább
csak néhány önmagába fordult pillanat
álmait vidd el dugd el rejsd el
ne látszódjanak a képen
maradjanak éppen
öledbe bújva szépen
a bosszúálló világ elől

vedd kezedbe óriás ónodat
s rajzold meg a sötét napokat
az elmúlhatatlannak hitt
mégis elmúlt korszakokat
az elvérzett szerelmeket
és a kitépett sebeket
a megfertőzött hitemet
hogy nem lesz tovább
csak rajzolj mellé egy jelet
valami gyengéd ígéretet
körülöttem a falakra
a körvonalát annak aki jönni fog
hogy a rossz után lesz majd jobb

ne tedd le még óriás ónodat
rajzolj meg most engem
ahogy itt ülök
ez is én vagyok
rajzod meg ezt az őszt
ahogy megyek az utcán
gondolat gubancaimba bonyolódva
folyton készülve
a kimondhatatlan szavakra
hogy hátha azokat elmondva
kisimíthatnám magam

rajzolj nyugalmat az arcomra
megoldást a megoldhatatlanra
esélyt a sorsomra
rajzolj rám őszi kabátot
s nyakamra tekeredett sálat
hogy ha nagyon kitárulkoznék
legyen ami véd
rajzold át néha a számat
ha nem tudja mit beszél
s rajzold körbe a szívemet
meleg színekkel
hogy tudja hogy él

s rajzold mellém őt is
ahogy a hulló levelek közt jön felém
megfogja a kezem
vissza adja a hitem
és hazavezet
rajzolj meg minket
szépen fiatalon és épen
nagy kertekben lapulva
vigyázunk az ajándékunkra
rajzolj szép jövőt nekünk
rajzold meg őt és engem
engem ahogy a boldogságot beengedem
és őt ahogy elfér mellettem
keze a kezemben
rajzolj meg engem ahogy írom őt
rajzold meg őt ahogy épp rajzol engem