A kedvenc mes�m m�gis az volt, amit az�ta se hallotta senki m�st�l! Valah�nyszor megk�rdezte:
- Na, mir�l mes�ljek neked?
�n mindannyiszor azt feleltem:
- A fi�r�l, �s a l�nyr�l.
Erre � r�kezdte:

Megy a kisfi� az erd�ben. Egyszer csak hallja �m, hogy s�r a kisl�ny valahol. Odamegy hozz�, h�t l�tja, ott �l egy t�csa k�zep�n.
- Te meg, mit b�gsz itt? -k�rdezi t�le.
- Nem b�rok fel�llni -szipogja a l�ny, �s m�g jobban r�zend�t.
- Na, add a kezed, kih�zlak...

H�zza, h�zza a fi� a l�nyt, a l�ny sz�p lassan felemelkedik. Hanem akkor megcs�szik a fi�, �s zsupsz! Belepottyan a s�rba!
- V�rj, majd kih�zlak! -mondja a l�ny. Megfogja a fi� kez�t, �s h�zza, h�zza... A fi� felpattan, de a l�ny megcs�szik �s zsupsz! Belepottyan a s�rba.

Na, ezt azt�n �r�kig elhallgattam, �s mindig rem�nykedtem, hogy nagyap�m egyszer m�gis csak meggondolja mag�t, �s v�gre mindketten �llva maradnak. Hi�ba tudtam biztosan, hogy �gyis belepottyan a s�rba, aki kih�zza a m�sikat, mindig rem�nykedtem, hogy egyszer m�gis m�sk�pp lesz. Nagyap�m szerintem j�l sz�rakozhatott rajtam, mert mindig hosszan mondta:
- H�zta... h�zta...
�n pedig izgatottam figyeltem:
- �s????

Azt hiszem, most �rtettem csak meg, nemcsak huncut, de egyben filoz�fus is volt az �reg:)