Mrta
Mrta kint l idegen honban. A netrl ismerem, verseket r is, s abszolute rokonllek. Fl ve az els, akinek lerom a bnatomat, s akivel megosztom az rmmet.
Vgre haza jtt a fihoz, s tegnap tallkoztam vele. Csak annyit tudtam rla, hogy Mrta, s meg fogom ismerni! n az ilyesmiben teljesen biztos vagyok!
Megbeszltk, hogy tallkozunk az IKEA eltt tz rakor, aztn elviszem egy kzs bartunkhoz, aki vidken lakik. A kt lnyom az utols pillanatban kzlte, hogy is jnni akar velem, gyhogy helybl ksssel indultam.
Mrtnak persze nem volt mobiltelefonja, mert Mrta nem az a mobiltelefonos fajta. Nan! n sem vagyok az a mobiltelefonos fajta, Mrta mirt lenne ms!
Mondanom sem kell, dugba keveredtem! Laza hromnegyed rt kstem, biztosra vettem, Mrta mr feladta. Nincs ember, aki ennyit vr egy tallkozn a msikra. Rohanva tettem meg a parkoltl az utat az IKEA bejratig. s igen! Ott van! Ez csak lehet! Olyan kis trkeny, ltszik, hogy megviselte az let, de azrt nem adja meg magt... Pont olyan, mint amilyen n is leszek majd tz v mlva.
- Mrta? -krdeztem bizonytalanul.
- Igen. Mrta vagyok.
- Jaj, ne haragudj, dugba kerltem, biztosra vettem, hogy nem vrsz meg -s csak gy mltt bellem a sz.
- Hov megynk? -krdezte kiss visszafogottan.
Na, igen! -llaptottam meg magamban. -Ms dolog rsban beszlgetni, s ms dolog a valsgban! Prbltam oldani a hangulatot.
- Az ember mr gy hozz szokik ezekhez a civilizcis csodkhoz, hogy egszen lebnul, mikor nem hasznlhatja ket. Teljesen tancstalan voltam, hogyan rtestselek arrl, hogy ksni fogok! Ne haragudj.
- Nekem nincs telefonom -jegyezte meg bocsnatkren.
- Tudom, tudom! -nevettem. -Nem is azrt mondtam.
- Hov megynk? -ismtelte meg a krdst.
-Mivel nem volt idm venni semmit, szeretnk venni egy veg bort Jnosnak, ha nem bnod, aztn megynk Jnoskhoz.
Legalbb fl rt beszlgettnk, vettnk bort Jnosnak, s mr pp a kocsi fel tartottunk a parkolban, mikor megszlalt a telefonom.
- Szia! Hol vagy?
- pp egy parkolban! Szia, te ki vagy?
- n Mrta vagyok, nem gyztelek vrni, hazajttem.
- Az nem lehet! - jelentettem ki hatrozottan. -Itt ll egy Mrta velem szemben.
- Az lehet -nevetett bele a telefonba, de az nem n vagyok.
Persze kiderlt, ez a Mrta tnyleg nem az a Mrta volt. Ez a Mrta egy hittestvrt vrta, aki nemrg csatlakozott a kzssghez, egytt mentek volna trteni. mg nem tallkozott vele, csak annyit tudott rla, fekete haj, fiatal n.
- Kaposi Mrta vagyok -mutatkozott be, s rgtn elszedte a biblit.
- Bocsnat -hebegtem, de n tnyleg iszonyatos nagy kssben vagyok.
- n krek bocsnatot , s csak ezt az egyet hadd mutassam meg -s mint egy varzsl, kt msodperc alatt meg is tallta az idevg idzetet -"ezrt kell, hogy tudjtok egyms nevt, mert a nv Istentl val"
A gyerekeim a kocsiban dltek a kacagstl.
-Ez elg ciki volt, anya!
n is velk nevettem! Ilyen csak velem fordulhat el! n tnyleg menthetetlen vagyok. Tudhattam volna, hogy nemcsak kavicsbl van tbb, hanem Mrtbl is. Sosem tanulok!
Vgre tallkoztam az igazi Mrtval! pp olyan volt, amilyennek elkpzeltem. Fiatalos, kedves, s volt stlusa. Hiba, no! Tudtam, hogy rokonllek! n megrzem az ilyet!
|