Felemelte az egyik, v�ll�ra vette, de alig l�pett p�rat, a fi� olyan neh�z lett, hogy nem b�rta tov�bb a s�ly�t, oda sz�lt a m�siknak:
- Seg�ts m�r! Olyan neh�z lett ez a gyerek, hogy ha megszakadok se b�rom tov�bb egyed�l cipelni!
Fogja a m�sik vad�sz a l�b�n�l fogva, amaz a h�na al� ny�l, de a fi� l�p�sr�l l�p�sre nehezedik. Az erd� k�zep�n azt�n sz�pen le is rakj�k egy fa al�.
- Valami b�b�j van ezen a gyereken! -mondja az els� vad�sz.
- �n is azt gondolom, kom�m! Jobb, ha itt hagyjuk, mert a v�g�n m�g valami ront�st hoz r�nk.

H�t �gy t�rt�nt, hogy a fi� ott maradt a fa alatt megfagyva. Hanem a f�r�l ekkor lem�szott egy l�ny. B�r hideg t�l volt, m�gis csak egy k�nny� ruha volt rajta, de egy�ltal�n nem l�tszott rajta, hogy f�zott volna. N�zte, n�zte a fi�t.
- Milyen sz�p a mosolya! Szeg�ny fi�, hogy itt �gy kellett megfagynia az erd�ben! -szomorkodott mag�ban a l�ny, �s s�rni kezdett. - H�t te meg mi�rt s�rsz? -k�rdezte csod�lkozva, �s a l�nyra mosolygott.
Hanem a l�ny megijedt t�le, sz�tt�rta k�t kez�t, �s felrep�lt az egyik fa�gra.

- Nah�t! A l�nyok m�g rep�lni is tudnak?- csod�lkozott el a fi�.
Sok mindent hallott m�r a l�nyokr�l, de hogy rep�lni is tudn�nak, azt m�g sosem hallotta. De megszokta m�r, hogy az emberek furcs�k n�ha.
- Jaj, gyere le! Nem akartalak megijeszteni! Csak mindig azt hittem, hogy egyed�l vagyok az erd�ben.
De a l�ny csak �lt a fa �g�n, �s mint valami riadt mad�r n�zett le a fi�ra nagy kerek szemeivel. Hanem a fi� el�vette furuly�j�t, �s addig addig f�jta, n�zett a l�nyra esdekl� szemmel, m�g az v�g�l lejebb, lejebb m�szott az �gakon, s tal�n maga se vette �szre mikor v�g�l a fi� el� l�pett, s�gy hallgatta a muzsikasz�t, mint akit megb�v�ltek. A fi�t is eg�szen megb�v�lte a l�ny, �s el sem akarta hinni, amit �rzett. Meleget �rzett. Meleg volt a l�ny k�r�l. Ha meleg van, akkor a h� elolvad. �gy tudta a fi�. Hanem a h� nem akart elolvadni. A meleg viszont teljesen �tj�rta a fi�t.

- Nem f�zol �gy? -k�rdezte a l�nyt, de az nem v�laszolt.
- Te n�ma vagy? Nem tudsz besz�lni?-k�rdezgette tov�bb.
- T�l sokat k�rdezel! Ink�bb figyelj egy kicsit. Nem is ismersz! Ismerj meg, ha tudni akarod, ki vagyok.- sz�lt cseng� hangon a l�ny, �s hosszan a fi� szem�be n�zett.
- Te tudsz rep�lni? -k�rdezte a fi�.
- Mindenki tud rep�lni aki akar. -mondta k�nnyed�n a l�ny, �s hogy beizony�tsa igaz�t, megint felrep�lt az �gra.
- Jaj, gyere vissza! -k�rte a fi�.- F�zom, ha nem vagy itt.
- Csak ha meg�g�red, hogy csendben maradsz �s figyelsz.
A fi� persze mindent hajland� lett volna meg�g�rni, csak ez a repked� csaj visszaj�jj�n mell�. Nem is a rep�l�s �rdekelte bel�le igaz�n, hanem a meleg. A meleg, ami nem olvasztotta meg a havat. Ez igaz�n nem f�rt a fej�be! A rep�l�ssel m�g megbar�tkozott volna. De kellett neki a l�ny k�zels�ge. Kellett a melege. H�t el�vette furuly�j�t �s csak n�zte n�zte a l�nyt, aki egyre k�zelebb �s k�zelebb mer�szkedett hozz�. V�g�l azt�n abba hagyta a muzsik�l�st �s csak figyelt�k egym�st.

- Besz�l a l�ny szeme! -�llap�totta meg mosolyogva mag�ban a fi�. Elmondja nekem, hogy � is v�rosb�l menek�lt az erd�be. A rep�l�s miatt. A rep�l�s miatt menek�lt ide. Nem �rtett�k meg �t sem. Nem �rtet�k az emberek, hogy lehet, hogy egy l�ny rep�l, mikor az ember nem k�pes rep�lni. Ketrecbe akart�k z�rni �s mutogatni. Mutogatni, hogy �me itt a l�ny, aki rep�lni tud. Valami �rthetetlen jelens�g, ami csak arra j�, hogy mutogatni lehessen. De a l�ny megsz�k�tt el�l�k. Elrep�lt az erd�be. Aki rep�lni tud, az szabadnak sz�letett.

Igen! Ezt mind elmondta a l�ny szeme, �s mikor az l�tta, hogy a fi� meg�rtette, egyszercsak k�zel hajolt hozz�, �s megcs�kolta.
- Most m�r soha t�bbet nem kell f�znod! -mondta szel�den.
- Most m�r soha -ism�telte a fi� k�bultan.