A t�l gyorsan v�get �rt. Illetve a fi�nak fogalma se volt r�la, hogy gyorsan vagy lassan, mert az id�r�l teljesen elfeledkezett. Csak nappalok voltak, meg �jszak�k, �s a j� meleg, ami mindig k�rbe�lelte, hiszen a l�ny soha el nem hagyta egy percre sem. A fi� meg este furulyasz�val altatta el, reggel azzal �bresztette.
Nem is gondolta volna, hogy ebb�l lesz a baj. Azt hitte a l�ny szereti ha furuly�zik neki, de igaz�b�l a l�ny szeretett volna kicsit t�bbet aludni.
Legal�bb m�g arc�t cirogatja a nap. De a fi�, m�r felkelt, miel�tt megpirkadt volna. Furuly�zni kezdett. �bren akarta maga mellett a l�nyt. Simogat�sra v�gyott, gyeng�ds�gre. Amit addigi �let�ben alig kapott, most a l�ny megadta neki, �s nem b�rt betelni vele.

T�rt�nt azt�n, hogy egy ilyen hajnali �breszt�s alkalm�val a l�ny befogta a f�l�t, �s d�h�sen r�ki�ltott:
- Mi a fen��rt kell neked �r�kk� azt a h�lye furuly�t f�jni?
A fi� �gy �rezte, mintha jeges sz�l futna v�gig a test�n.
- H�lye furulya? -k�rdezett vissza.- Sz�val neked ez csak egy h�lye furulya! Mosolyogva alszol el a dallam�ra, mosolyogva �bredsz, �s akkor azt mondod, hogy h�lye furulya?
- Jaj, ne haragudj!- mondta sz�nakozva a l�ny, �s m�r megb�nta, hogy ilyen durv�n a fi�ra sz�lt.
- Nem haragszom. De ink�bb elmegyek. Visszamegyek a v�rosba. Ott legal�bb nem gondolom azt, hogy szeretnek.

�sszeszedte a c�k-m�kj�t. Nem volt neh�z, hisz igaz�b�l a furuly�j�n k�v�l nem igen volt egyebe. A l�ny l�tta, hogy nem tudja visszatartani, �s k�nnyes szemmel n�zte, ahogy a fi� h�tra se n�zve �tnak indul. A fi� �gy �rezte, mintha m�zs�s s�r h�zn� a cip�j�t. A l�b�ra n�zett. Nem is volt cip�je. Mi�rt ilyen neh�z h�t minden l�p�s? A v�rosban azt�n furuly�zhatott reggelt�l estig. Mivel �pp t�rista szezon volt, eg�sz j�l meg�lt bel�le. M�g cip�t is vett mag�nak. �s a furulya dallama odacsalogatta azokat is, akik ugyan�gy mint �, nem �rtett�k az �letet, csak a zen�t.
Egyre t�bb igazi bar�tja lett, akik nem akartak neki seg�teni, csak gy�ny�rk�dtek a j�t�k�ban.

Hanem a l�nyt nem b�rta kiverni a fej�b�l. Minden perccel jobban f�jt a hi�nya, �s ahogy hullani kezdtek a f�r�l a levelek, nem b�rta tov�bb, �s az erd� fel� vette �tj�t. Ahogy egyre gyorsabban l�pkedett, egyszercsak azt vette �szre, hogy m�r nem is a f�ld�n j�r, hanem a leveg�ben.
Igen! Igaza volt a l�nynak! Mindenki tud rep�lni. A sz�ve rep�tette. De m�g �gy is, kib�rhatatlanul hossz�nak t�nt, m�g az erd�be �rt.
Kereste a l�nyt mindenfel�, de nem tal�lta sehol. Az egyik fa tetej�n egy h�zik�t pillantott meg. Felrep�lt �s bekopogtatott.
Nan�, hogy a l�ny nyitot ajt�t!
- Tudtam, tudtam, hogy visszaj�sz majd!- ugrott a nyak�ba boldogan!
- Bolond vagyok! Bolond!- mondta a fi�. Hogy is gondoltam egy pillanatig is, hogy �lhetek n�lk�led?
- Semmi baj. A l�nyeg hogy itt vagy.
A fi� akkor vette �szre, hogy a l�nynak milyen nagy a hasa.
-Beteg vagy? -k�rdezte.
- Jaj, dehogy! - nevetett a l�ny - Gyerek�nk lesz! Az�rt �p�tettem ide ezt a h�zat.
- Hogy �n mennyire szerencs�s fick� vagyok! - �v�ltette a fi� �s rep�lt egy k�rt az erd� felett.
- H�t megtanult�l rep�lni? - csatlakozott hozz� a l�ny kacagva.
�s rep�ltek boldogan k�rbe-k�rbe. Egyszercsak arra lettek figyelmesek, hogy emberek j�nnek az erd� fel�. A fi� megismerte �ket.
- A bar�taim. -mondta b�szk�n a l�nynak. - Akkor k�sz�nts�k �ket.

�gy t�rt�nt, hogy az erd�ben a fi� �s a l�ny saj�t vil�got teremtett. A fi� meg�p�tette a szeretet h�z�t a bar�tainak. Maga sem �rtette hogyan, de valah�nyszor a h�zba �jabb lak� �rkezett a h�z megn�tt egy szob�val. �s mivel valamihez mindenki �rtett, nem is hi�nyzott az erd�ben nekik semmi. Se t�v�, se sz�m�t�g�p, se telefon. Est�nk�nt a t�z k�r�l sz�rakoztatt�k egym�st reggel pedig mindenki tette, amit megtehetett.

H�t itt a v�ge, fuss el v�le.