Mi�ta Szered�n megsz�ntett�k az �zemet, otthon maradt lesz�zal�kolva, de az a kis p�nz amit kaptak, m�g a takarm�nyra sem volt el�g, nemhogy valamicske is maradt volna a meg�lhet�sre.
Petre is m�r nyugd�jas, a fia a szomsz�dban �p�tkezik, a tet�t is jav�tani kellene, p�nzre van sz�ks�g minden�ron. 52 �vesen azonban sehol nem kap m�r munk�t, de b�zott benne, hogy sz�z M�ria majdcsak megmutatja a kivezet� utat.

�gy is lett. Manyika reggel nyitott szemmel b�multa a plafont, �s egyszerre csak esz�be jutott Gizike, aki nemr�g vett mag�hoz k�t gyereket nevel�sz�l�k�nt.
- Igen! Ezt kell tennem! –�rvendezett, s m�ris �gy pattant ki az �gyb�l, mint akinek egy perc vesztegetni val� ideje sincs.
– Petre! Petre! Sz�z any�cska seg�tett! Nevel�sz�l�k lesz�nk, ha te is akarod!
Az ol�h, ahogy a faluban h�vt�k, csak r�n�zett a feles�g�re, �s m�r att�l csordultig telt a sz�ve, hogy �jra csillogni l�tta az asszony szem�t. T�bb, mint harminc �ven �t kitartottak egym�s mellett, pedig egy rom�n f�rfit nem sz�vlelnek a magyarlakta telep�l�sen, de Manyika el nem hagyta volna Szentkir�lyt semmif�le ember�rt, h�t nem volt mit tenni, neki kellett odak�lt�znie. �s ahogy eln�zte az asszonyt, most is csak h�l�t adott a sorsnak, hogy �sszetal�lkozott vele, mert t�le jobb teremt�ssel m�g nem akadt �ssze a hatvanegy �ve alatt.
- Nagyszer� �tlet. A n�gy unok�t is te pelenk�ztad, j� lesz, ha megint gyerek lesz a h�zn�l.

Manyika m�g aznap bement a hivatalba, k�t h�nap m�lva m�r �l�be vitte haza az otthonb�l Szandik�t. Szandika egy �ves volt, �gy mondt�k az anyja nagyon sz�pen fel�lt�ztette mikor ott hagyta nyolc h�napos kor�ban, �s s�rt is a szerencs�tlen, de azt mondta, el kellett hagynia a f�rfit akin�l lakott, s az utc�n nem akarja maga mellett tudni a gyereket. Szandika pedig csak �lt mozdulatlanul, nem akart sem j�rni, sem besz�lni.
- Gyere kis csillagom! Megl�tod, n�lunk j� helyed lesz! –�lelte mag�hoz a gyereket Manyika.
Al��rta a pap�rokat, hogy a gyerekr�l legjobb tud�sa szerint gondoskodik, �s ha �r�kbefogad� sz�l�ket tal�lnak, akkor �tadja a gyereket azoknak. K�t h�t m�lva �jabb kisl�nyt kaptak, Andik�t. S�t�tb�r�, nagy szem� v�zna l�nyka, de olyan h�l�s volt minden�rt a tekintete, hogy Manyika egyb�l megszerette. Est�nk�nt altat�t �nekelt nekik, azt�n ott aludt el � is k�zt�k, ahogy a k�t gyerek fogta a kez�t, neki sem volt kedve megmozdulni. Petre csak morgol�dott, hogy most azt�n bel�le lett �rva, de igaz�b�l � is kimondhatatlanul boldog volt, hiszen Manyika szinte megfiatalodott a gyerekek mellett.

A p�nz, amit kaptak sokat seg�tett rajtuk. Manyika el�sz�r mindig a l�nyk�knak vett bel�le ruh�t, de nagyon be tudta osztani, ami maradt, �gyhogy tavasszal m�g a tet�t is megjav�tott�k. Szandika k�t h�nap ut�n egyszer csak megfogta a ter�t�t sark�t, �s elindult, de �gy, mint aki mindig is tudott j�rni. Volt persze �r�m, �s csod�lkoz�s! Azt�n besz�lni is elkezdett, de legsz�vesebben az �p�t�j�t�kkal j�tszott. Andik�t meg el sem lehetett r�ngatni Manyika szokny�ja mell�l. Szinte hozz�n�tt az asszonyhoz.
Egy nap azt�n sz�p nagy aut� �llt meg a h�z el�tt. Egy h�zasp�r �rkezett gyerekn�z�be. Nem lehet gyerek�k, s ez�rt arra gondoltak �r�kbe fogadn�nak egyet.
Manyik�nak mintha h�sz gomb�c fek�dn� meg a gyomr�t, alig j�tt ki a sz� a tork�n. - Csak j�jjenek beljebb. Szandika a konyh�ban j�tszik �ppen, Andika meg itt van, ni! - �s �lbe kapta a gyereket.
Petre is �rezte a baj k�zeledt�t, csak n�zte a feles�g�t, �s elfutotta szem�t a k�nny.
Szandika sz�ke f�rtjei szinte csilingeltek, ahogy felkapta a fej�t az idegenek �rkez�s�re.
- Cs�kolom –k�sz�nt illend�en –�s tov�bb nyomkodta egym�sba a kock�kat.
- T�nd�ri ez a kisl�ny –fordult a f�rje fel� a n� mosolyogva. –Besz�lgethet�nk vele?
- Csak tess�k! – v�laszolta Manyika rezzen�stelen arccal, �s kisietett a konyh�b�l, mert �rezte, hogy a k�nny hamarosan kisz�kik a szem�b�l.

K�t h�t m�lva visszat�rt a h�zasp�r. Akkorra m�r Manyika biztosra vette, hogy Szandik�t elviszik t�le. M�gis, valami csod�t rem�lt, hogy tal�n tal�lnak m�sik gyerket.
- Ugyan mif�le m�sik gyereket tal�lhatn�nak? –fedte meg mag�t. –Szandik�n�l �desebb, okosabb l�nyk�t m�g elk�pzelni se lehet.
A p�rocska megint csak besz�lgetett egy �r�t Szandik�val, azt�n k�z�lt�k, hogy �t v�lasztott�k. Megk�sz�nt�k, hogy ilyen szeretettel nevelt�k eddig, �s biztos�tott�k Manyik�t, hogy b�rmikor megl�togathatja majd a gyereket.
- Igaz�n, k�sz�n�m! –felelte hivatalos hangon Manyika. – Megl�togatom majd.

Csaknem egy h�napig tartott, am�g elint�z�dtek a pap�rform�k. Addig Manyika minden nap besz�lgetett Szandik�val, hogy �j anyuk�ja lesz, �s �j apuk�ja, �s nagyon j� lesz neki, mert az �j anyuk�ja ugyan�gy fogja szeretni, vagy m�g jobban, �s a f�nyk�pr�l meg is mutatta a n�nit, aki majd ugyan�gy fogja szeretni, vagy m�g jobban.
Azt�n el�rkezett a nap, amit Manyika legsz�vesebben �taludt volna.
T�z �rakor �rkeztek a vend�gek: a h�zasp�r, �s a gy�mhat�s�gt�l k�t szem�ly. Al��rt�k a pap�rokat, hogy �tadt�k a gyereket, azt�n a n� el�vette az �j ruh�t, amit direkt erre az alkalomra v�s�rol Szandik�nak. Gy�ny�r� piros ruh�cska volt, apr� feh�r vir�gokkal, hozz�ill� feh�r pul�verrel, �s feh�r cip�csk�vel. Szandika mintha �rezte volna, hogy valami v�gleg megv�ltozik az �let�ben Manyika �l�be k�redzkedett sz�tlanul.
- Menj anyuk�dhoz, Szandik�m! N�zd csak milyen sz�p ruh�t hozott neked! –h�mozta le a gyerek kez�t mag�r�l az asszony.
- Tal�n jobb lesz, ha maga �lt�zteti fel –sz�lt bizonytalanul a n�.
Mikor elk�sz�ltek Szandik�t Manyika tette be a kocsiba. Szandika azonban �gtelen s�r�sba kezdett.
- Nem akarok elmenni! Any�cska, nem akarok elmenni!
- - J� lesz neked Kincsem! Menj csak –mondta Manyika, �s gyorsan becsukta a kocsi ajtaj�t. A kocsi elindult, Manyika meg csak �llt szoborr� meredve, arc�n patakokban �ml�tt a k�nny.
- Gyere be, Kedves! –�lelte �t Petre.
Manyika �ntudatlanul engedelmeskedett. Azt�n sz� n�lk�l feltette az eb�det.
- Tudtuk, hogy elvihetik, igaz? – pr�b�lta nyugtatni Petre.
- Igaz. Kell a p�nz –felelte sz�razon.
Azt�n elj�tt az este. A nagy �gy �ri�ss� n�tt. �ri�s volt benne az �ress�g. M�g j�, hogy itt van Andika! Neki lehet m�g �nekelni.
- "Csendes �lmot, j� �jt… "
Hanem hirtelen valami megpattant Manyik�ban. Mag�hoz �lelte a kisp�rn�t, amin Szandika aludt.
- Milyen bolond vagyok! Milyen bolond is vagyok �n! Hogyan is gondolhattam, hogy majd kib�rom, ha elviszik a gyereket! M�ri�cska, sz�z any�cska seg�ts nekem!
�s akkor meg�rezte a kicsi apr� kezet a h�t�n.
- Semmi baj, any�cska. Ne s�rj! Semmi baj.
- Semmi baj, Kincsem – szor�totta mag�hoz a gyereket. –Semmi baj.