„L�ttam, egyetlenegyszer, az egyed�lit, akit lelkem keresett, �s a beteljes�l�st, amelyet a csillagokon t�linak v�l�nk, amelyr�l azt hissz�k, hogy csak az id�k v�g�n j� el, �n jelenval�nak �reztem.”

- Mi ez, Zimmer mester? T�n k�s�rtet van a padl�son?
- Jegyezd meg fiam, a k�s�rtetek az emberek lelk�ben laknak, nem a padl�son.
- H�t akkor ki besz�l ott f�n ilyen hangosan?
- H�lderlin, az �r�.
- A bolond H�lderlin? Csak nem mag�hoz vette, Mester?
- Vigy�zz a sz�dra, k�ly�k! Bolondabb mindenki, aki nem abban a szob�ban van. H�lderlin nagy ember. Megtiszteltet�s, hogy a gondvisel�s megengedi nekem, hogy vigy�zzak r�. - Hiszen mag�ban besz�l! Azt mondj�k, teljesen elment az esze, mi�ta a bank�r feles�ge, az a Susette asszony, meghalt.
- Nem az esze ment el! Csak a lelke t�rt darabokra. Bizony mondom neked, a test csak eszk�z, hogy a l�lek megmutassa mag�t.

„�, Di�tima, Di�tima, mennyei l�ny!”

- Hallja, most is milyen eszel�sen szaval?
- Csak az eml�keibe burkol�zik. Bizony�ra megint Susette-t l�tja maga mellett.
- Hiszen meghalt! Minek nem keresett m�sik asszonyt mag�nak?
- Mit tudsz te a szerelemr�l, k�ly�k! Fogd be a sz�d!
- Maga mit tud a szerelemr�l, Mester?
- Nem sokat. Nem eleget. De annyit mondhatok, boldogan odaadn�m minden eszemet cser�be az�rt a szerelem�rt, ami H�lderlinnek jutott.
- Ugyan m�r, Mester! Bolondnak lenni nem j�.
- N�gy �vet �lt, fiam. �rted? N�gy �vet. �n m�g egyet sem.
- Miket besz�l itt �ssze vissza? Hiszen m�r maga is negyven�t �ves!
- Negyven�t �ves vagyok, de nem �ltem egy �vet sem.

„Apoll�k�nt vil�g�tanod kell s Jupiterk�nt �letet adnod, megremegtetned a f�ldet, k�l�nben nem vagy egedre m�lt�”

- M�n megint r�zend�tett.
- Nem baj, csak hadd mondja. Figyeld csak a szav�t, nem v�lik k�rodra.
- Apoll�k�nt vil�g�tani, ennek ugyan mi �rtelme, Mester?
- Nek�nk semmi. Nek�nk m�s jutott. Mi csak asztalt faragunk, meg sz�ket ragasztunk, �s abban pr�b�lunk t�k�letesek lenni. Mi m�k�dtetj�k a vil�got. De H�lderlin viszi el�re.
- Egy bolond? Na, hiszen!
- Csak az bolond, aki szerelem n�lk�l �li le az �let�t. Aki �gy szeretett, mint az ott fenn, az mindig ember marad.
- Ugyan m�r, mit�l volt olyan nagy dolog, ahogy � szeretett?
- Csak adott. Nem akart soha semmit mag�nak, csak annak az asszonynak akarta l�tni az �r�m�t a szem�ben.

„�des szell�k lengedeztek, reggeli frissess�g�ben ragyogott a t�j, s leveg�otthon�ban csendben mosolygott a f�ny. Az emberek m�r hazamentek, hogy otthon, asztaluk mellett pihenj�k ki a munk�t; szerelmem mag�ra maradt a tavasszal, s valami �rthetetlen v�gy k�lt a sz�vemben”

- Hallod, te gyerek, milyen sz�pen mondja? Az � lelke igazi sz�ps�g, romolhatatlan elragad�, �r�kifj�!
- M�n maga is kezd �gy besz�lni, mint �.
- T�r�dj csak a magad dolg�val! Felmegyek, viszek neki egy kis eb�det. Mire visszaj�v�k, legyaluld azt a f�t!

____________________________
Az id�zetek Friedrich H�lderlin: H�peri�n c. m�v�b�l val�ak. F. H�lderlin �lt: 1770-1843-ig, s mind�ssze n�gy �vig alkotott, azt�n �lete negyven �v�t egy padl�sszob�ban t�lt�tte, elborult elm�vel saj�t m�veit szavalta, m�g Zimmer asztalosmester gondosan �polta.