Igaz�b�l nem is s�t�lt, ink�bb vonszolta mag�t. Pont �gy, ahogy egy h�zass�gra k�nyszer�tett menyasszony vonszolja hossz� usz�ly�t - a M�lt eml�keit vonta maga ut�n a f�k k�z�tt. Nem emelte fel a fej�t. B�r�n �t �rezte az avarillat� �sz g�nyos kacag�s�t.

- �n a Jelen vagyok! F�nyes �s ragyog�! De te… Te senki vagy! Csak egy lid�rc, ki k�s�rt a parkban. Hordd el magad! A tavalyi levelek m�r elrothadtak. Hi�ba is keresed �ket! �j leveleket hoztam, �j ny�r t�ncolt lombjaim k�z�tt! Ne szomor�tsd ezzel a b�natos k�peddel parkom csendj�t! M�g elriasztod az �r�met!

A M�lt ijedten tekintett k�rbe.
- �, bocs�nat! Nem akartam zavarni! – �s �ssz�bb h�zta testetlen lelk�n a fekete pal�stot. – �n igaz�n nem szeretn�m elriasztani az �r�met! – �s maga is meglep�d�tt, hogy m�g nyomorultabbul �rzi mag�t, mint az el�z� pillanatban, pedig m�r biztosra vette, hogy ett�l nyomorultabbul nem �rezheti mag�t m�g egy olyan szerencs�tlen teremt�s sem, mint a M�lt. Marad�k erej�t �sszeszedve kisietett a parkb�l. Igyekezett �gy tenni, mintha tudn�, merre tart, csak hogy ne keltsen felt�n�st. Nevets�ges gondolat! Fekete pal�stban, testetlen�l elvegy�lni a t�megben...!
Nem n�zett se jobbra, se balra, se fel, se le. Vakon k�vette l�pteit. �s akkor egyszercsak bele�tk�z�tt valamibe. S�r� volt, nagy �s sz�rke.
- Hova-hova, bar�tocsk�m, ilyen sebbel-lobbal?
- Bocs�nat – sz�lt gy�moltalanul a M�lt.
- Bocs�nat??? – �s �bl�sen kacagni kezdett a Nagy Sz�rke valami. –Te k�rsz bocs�natot? Hiszen �n �lltam az utadba!
- Bocs�nat – ism�telte konokul a fekete pal�st alatt l�v� szerencs�tlens�g.– Nem vettem �szre.
- H�t, hogy a m�nk�be vehett�l volna �szre, ha nem n�zel se balra, se jobbra se fel, se le. De mondom neked! �n �lltam utadba.
- Bocs�nat…
- Hagyd m�r ezt az id�tlen bocs�natot! Mi t�rt�nt veled, hogy sehova se lett�l?
- Mi t�rt�nt velem? – k�rdezett vissza zavarodottan a M�lt. –Nem t�rt�nt, k�rem, velem semmi. Egy�ltal�n semmi. �n vagyok a M�lt, a Jelen pedig nem �n vagyok. Teh�t �n nem is vagyok, �s �pp nem lenni igyekszem. K�rem, nekem nagyon s�rg�s, hogy ne legyek, �gyhogy lenne sz�ves tov�bbengedni?
- Na idefigyelj, te nyikhaj! �n meg a J�v� vagyok, �s nagyon nem szeretem, mikor l�tom, hogy valaki �gy megy az utc�n, ahogy te is! Minden M�lt Valaki! �s ha nem ejt derbis t�ncot �r�m�ben, hogy � Valaki lehet, h�t akkor meg sem �rdemli, hogy Valaki legyen, �rted?
- �rtem, �n, k�rem, csak h�t a Jelen… A Jelen azt mondta, elrontom az �r�met. �s az �r�m, az a legfontosabb dolog a vil�gon, �s �n k�rem nem akarom elrontani senki �r�m�t.
- �, a Jelen! Vonta fel sz�rke k�dszem�ld�k�t a nagy s�r� J�v�. Az ostoba! Tal�n gondolni sem mer arra, hogy egyszer bel�le is M�lt lesz.
- K�rem, az engem nem �rdekel! Az a M�lt egy m�sik M�lt, ez a M�lt meg �n vagyok. �s k�rem, engedjen tov�bb menni – ny�sz�g�tt egyre szerencs�tlenebb�l a M�lt.
- Nem sz�khetsz meg sem a Jelen el�l, sem magad el�l, �rted? Figyelj kicsit r�m! D�dolok neked valamit.

Napr�l napra..

J�tt�l. Tudtam. Leszel.
Kezed illat�t hozta a sz�l.
S�lyos falevelek hullottak,
s Te betakartad �ket
hangod �rnyaival.

- Eresszen utamon, k�rem! –k�ny�rg�tt a pal�st, �s kis cseppekben potyogni kezdett az ujja v�g�n a f�jdalom. De a J�v� tov�bb folytatta:

Sejtelmesen n�zt�l.
Tekinteted �rtelmet takart
ak�rki j�v�j�t
huzatos �jszak�k
ajt�csapkod�s�t
s a remeg�st testeden
mely imm�r v�get �rt.

- Ne, k�rem! Nagyon f�j!

Megsz�lett�nk.
Csendet hint ajkunkra
�ce�nunk csobog�sa
s f�lelmeink mosolly�
n�vekednek.

- Semmi baj! - �lelte �t a J�v� a M�ltat, �s mintha valami altat�t �nekelne d�dolt tov�bb.

Akaratunk egym�sba
ny�l� ajt�k�nt
zuhan r�nk, test�nket
szenved�ly teszi k�zh�rr�..
�gy �l�nk Mi
napr�l napra..

Egym�sra maradva.

�s akkor a M�lt felt�rt egy utols� hangos zokog�sban, elernyedten simult a J�v� �l�be, s �rezte, amint test�r�l hangtalanul lehullik a pal�st az ezersz�n� �szbe.
________________________________

Az vers Alkyra: Egym�sra maradva c. k�ltem�nye, akinek ez�ton is k�sz�n�m hozz�j�rul�s�t a k�zl�shez.