- Neked sz�lettem! –mondta a n�. –Ez most m�r biztos. Ha te �rsz hozz�m, az mindig j�. Senki nem tudott �gy elvar�zsolni, mint te, mert senki nem �rtett m�g �gy, mint te.
A fi� r�n�zett csillog� szemmel, �s mintha csak most jutott volna esz�be, �gy felelt:
- Neked sz�lettem! Ha te �rsz hozz�m, az mindig j�. Senki nem tudott �gy elvar�zsolni, mint te, mert senki nem �rtett m�g �gy, mint te.
Ragyogott a nap, ahogy kil�ptek a kapun. Mintha mindenki mosolyogna, a villamos is nekik d�b�rg�tt a s�neken, a sz�lloda szob�i boldogan ny�jt�zkodtak az �g fel�. Egyetlen oda nem ill� r�szlet volt csup�n, de azt senki nem l�thatta. Az utc�n s�t�lt a Hal�l. A Szerelem Hal�la. �s mivel hal�losan unatkozott, miel�bb tal�lnia kellett valami munk�t mag�nak. Egy ilyen gy�ny�r� j�niusi napon ez nem lesz neh�z.
- V�gre! Megint olyan egyszer� lett minden. Egyszer�en t�k�letes! T�ged se b�nt senki, engem se b�nt senki, ny�lnak a vir�gok, fogod a kezem… Egyszer�en t�k�letes! - �radozott a n�.
A Hal�l felkapta a fej�t.
- Gy�l�l�m, mikor az emberek t�k�letesen �rzik magukat! Na, n�zz�k csak. Nem is rossz. Kiz�rt, hogy ezek h�zasok. A fi� fiatalabb a n�n�l, �s �gy sug�rzik bel�l�k a boldogs�g, hogy rossz r�juk n�zni. Undor�t�! Ez a ny�las duma. „Egyszer�en t�k�letes!” Na, l�ssuk milyen a t�k�letes! –fortyogott mag�ban a Hal�l �s a nyomukba eredt.
- M�r tudom, mit csin�lok neked sz�linapodra –szor�totta meg a n� kez�t a fi�. –�s az a j�, hogy el�re �r�l�k, mert tudom, hogy �r�lni fogsz.
- �, nekem nem neh�z �r�met szerezni! –�lcel�d�tt a n�. - �n egy kavicsnak is �r�l�k.
- Pont ez�rt. Ez�rt nem k�nny� kital�lni, mi az, aminek a legjobban �r�ln�l. De azt hiszem, kital�ltam.

A Hal�l eg�sz �jjel azon t�rte a fej�t, hogyan tehetn� t�nkre ezt a t�k�letes szerelmet.
Egy h�t. Egy h�tre van sz�ks�ge, sz�m�totta ki mag�ban.
- V�geznem kell vel�k egy h�t alatt! Nem lesz neh�z. Amikor ennyire meg vannak gy�z�dve a boldogs�gr�l akkor olyan kis v�dtelenek! –d�rzs�lte �ssze a kez�t. – Ez most jutalomj�t�k lesz! �lvezni fogom minden pillanat�t. H�tf�n munk�hoz is l�tok. Kedden m�r beindul a verkli, �s nekem csak tekerni kell, �s gy�ny�rk�dni a ny�sz�t�s�kben. M�g hogy t�k�letes!

H�tf�n a fi� koncertre ment a bar�taival. A n� nem tudott elmenni.
- T�k�letes id�z�t�s! –vigyorgott a Hal�l.
Kedden a n� felh�vta a fi�t.
- Hogy �rezted magad? –k�rdezte, �s igyekezett eltitkolni a hangj�ban, hogy mennyire f�j neki, hogy nem lehetett a fi�val.
- J� volt! M�g t�ncoltam is. �letemben el�sz�r igaz�n volt kedvem t�ncolni.
A Hal�l a n� m�g� osont. �s sz�p lassan belecs�sztatta a k�st a sz�v�be.
- �r�lsz mi? M�r hogyan �r�lhetn�l annak, ha m�ssal t�ncolt, mondd?
A n� letette a telefont. �rezte a sebet �s a f�jdalmat, de nem �rtette.
- Mi a fene ez? –g�rnyedt �ssze. –Jaj, de f�j! Le�lt az �gy mell�, �s �sszekuporodott.
- Hiszen nem f�jhat. � nem az eny�m. Ha m�ssal t�ncolt, h�t m�ssal t�ncolt.
A Hal�l most felf�jta a sz�v�t.
- Jaj, nem kapok leveg�t! – s�padt el a n�. A telefon ut�n ny�lt. A fi�t akarta.
- Ez az! Remek! – sunnyogott a Hal�l. Nem tudod, mit csin�lsz! A markomban vagy!
- Be akarom fejezni – mondta �lettelen�l a n�.
A fi� �rezte ahogy a szavak sz�trobbannak benne. A tork�hoz ny�lt, valami fojtogatta, massz�rozni kezdte a g�g�j�t, hogy lenyelje a leveg�t.
- Mit? – hangzott a vonal t�ls� v�g�r�l a d�bbenet.
– A kapcsolatunkat. Nem b�rom tov�bb – �s a n� a has�ra szor�totta a kez�t.
- Erre most mit mondjak? Biztos? Tudod, hogy �n nem tehetek m�stmint elfogadom a d�nt�sed.
A Hal�l most a beleket csavargatta.
- Biztos - felelte a n� �s gyorsan lerakta a telefont.
- J�l van! �gyes kisl�ny! – mosolygott el�gedetten a Hal�l. – H�t ennyit a t�k�letesr�l - �s el�gedetten kilibbent a szob�b�l, hogy egy kicsit meg�nnepelje mag�t.

A f�jdalom al�bbhagyott. A n� �lt a f�ld�n, �s pr�b�lta visszaid�zni, mi t�rt�nt az el�bb.
- Istenem, mit tettem! –fogta a fej�t a kez�ben. �n tiszta h�lye vagyok! Egy h�lye t�nc miatt? Igyekezett rendezni a gondolatait, de azok �ssze-vissza cikk�ztak a fej�ben.
„Egyszer �gyis v�ge kell legyen!” „Hiszen most minden t�k�letes, nem ronthatom el ilyen ostobas�g miatt” „F�j, ha m�ssal t�ncol, mikor �n nem lehetek ott.” „� nem az eny�m.” �jra a telefon ut�n ny�lt.
- Ne haragudj! H�lye voltam. Nem tudom, mi �t�tt bel�m.
A fi� megsemmis�lten m�g mindig a leveg�v�tellel volt elfoglalva.
- �n nem akarok neked f�jdalmat okozni. De nem k�thetsz magadhoz!
- Tudom –mondta sz�gyenkezve a n�. –Soha nem is akartalak magamhoz k�tni, egyszer�en csak azt hittem, �sszetartozunk. �s f�jt. �n csak azt szeretn�m, ha egy�tt menn�nk oda, ahol �sszetartozunk. Legal�bb a bar�tainkhoz egy�tt menj�nk.
- Ha ilyen v�laszt�s el� �ll�tasz, akkor t�nyleg jobb, ha most befejezz�k.
- Akkor visszaadom a kulcsaidat.
A n� �gy �rezte, mint aki most kil�pett az �let�b�l. Ehhez semmi k�ze. Nem �rti mi t�rt�nik vele, �s nem tudja mi fog t�rt�nni egy �ra m�lva. Megcsapta a Hal�l szaga �s a f�lelem megb�n�totta minden idegsz�l�t. Mag�hoz vette a kulcsokat, be�lt a kocsiba, �s indult.
A Hal�l k�nyelmesen elhelyezkedett mellette. �lvezte a helyzetet.
- Szeretn�d tudni, mi fog t�rt�nni, mi? Elk�pzeled, hogy megl�t, �t�lel, �s minden rendben lesz. Csakhogy m�r soha nem lesz semmi rendben! �, ti emberek! Szavakat haszn�ltok arra, hogy szeress�tek egym�st �s ugyanazokkal a szavakkal k�pesek vagytok egym�st a karjaimba kergetni. Egyszer�en nevets�ges! Ti akik folyton arra hivatkoztok, hogy j�l csak a sz�vetekkel l�ttok, k�ptelenek vagytok kinyitni a sz�veteket, ha egy kis igazs�gtalans�g �r benneteket.

A n� nem b�rta levenni a ped�lr�l a l�b�t. Sz�zhetven, sz�znyolcvan… Hogy lehet ilyen lassan menni sz�znyolcvannal? Mire a h�z el� �rt m�r remegett a l�ba. Szerette volna �t�lelni a fi�t, de valami furcsa dermedts�g lett urr� rajta.
- Nem j�ssz be? – k�rdezte szeretettel a fi�.
- Mi�rt is ne – hallotta a n� t�volr�l saj�t hangj�t.
- Nehogy elrontsd nekem a munk�mat – m�ltatlankodott a hal�l, �s egy nagyot f�jt a n� gyomr�ba.
Le�ltek egym�ssal szemben.
- Sz�val ink�bb hagyjuk abba, mert f�j neked, ha n�lk�led megyek el –kezdte a fi�.
- Nem! Nem az f�j, ha n�lk�lem m�sz el, hanem ha ut�na minden nap �reznem kell, hogy m�sokkal volt�l, amib�l �n kimaradok. Kimaradok, mert nem tudok ott lenni.
- �n pedig ha v�lasztanom kell a vil�g �s k�zted, akkor csak egyf�lek�pp tudok v�lasztani.
A Hal�l k�jesen figyelte az el�ad�st.
- Ez az gyerekek! Remek!

A k�vetkez� napokban a hitetlens�g �r�i k�vetkeztek. M�g nem hitt�k el, hogy v�ge, de m�r minden mondattal m�rgezt�k egym�st.
- Rendben van. Oda m�sz �s akkor, amikor akarsz, csak ne hagyj el! Seg�ts nekem!
- Most nem tudok seg�teni. Itt vagyok f�radtan, meggy�t�rten, szinte n�m�n. Most csak az id� seg�thet.
- F�lek!
- Megijeszt, hogy f�lsz.
- Nem tudom, hogy kell viselkedni.
- Nem �g�rhetek semmit, de ha meghagysz szabadnak, megmaradok neked.
- Jaj, ne hagyj el, k�rlek! Ostoba voltam!
- Le kell z�rnunk, akkor is ha most belehalunk.
- M�g neee! M�g ne menj el. Maradj m�g. Maradj m�g egy kicsit. Eml�kszel? Olyan t�k�letes volt minden. Nem romolhat el egy pillanat alatt.
- Szomjasra �bredtem magam bel�led.
(Ez f�jt – s�hajtott n�m�n a n�.)
- A k�lt�szet mindig j�l j�r.
(Ez f�jt - s�hajtott n�m�n a fi�.)
- Jel.
(M�r nem vagyok az �leted r�sze.)
- �rtelmetlen.
(Nem tartozol hozz�m)
- Ne keress! Ha sz�ks�gem lesz r�d, majd jelentkezem.
(���������������������������������������!)

A Hal�l rendk�v�l el�gedett volt. Egy h�t. Id�ben k�sz lesz vel�k. M�r csak az utols� jelenet van h�tra.